A háttérintézmények beolvasztása II.
Cikksorozatunkban a háttérintézmények beolvasztásának célkitűzéseit, lépéseit és munkajogi következményeit járjuk körül.
Cikksorozatunkban a háttérintézmények beolvasztásának célkitűzéseit, lépéseit és munkajogi következményeit járjuk körül.
Cikksorozatunkban a háttérintézmények beolvasztásának célkitűzéseit, lépéseit és munkajogi következményeit járjuk körül.
A magyarországi munkavállalók érdekeit a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezménye biztosítja, amely kitér arra is, hogy a munkavállalók üzemi képviselőit milyen védelemben kell részesíteni.
Azt, hogy a közszférában dolgozót egyéni érdekek, közszférán kívüli szempontok ne befolyásolják feladatainak ellátásában, többek között az összeférhetetlenség szabályai biztosítják.
Az utóbbi hetekben nagy port felvert esetek kapcsán újból előtérbe került a sztrájk intézménye. Mind a közszférában, mind a magánszférában felmerült a munkavállalói, közalkalmazotti sztrájk lehetősége. Bár erre cikkünk megírásáig tényleges sztrájkra nem került sor, önmagában a munkabeszüntetés kilátásba helyezése is motivációt adott a munkáltató számára a munkavállalókkal való egyeztetéshez az egyik nagy áruházlánc esetében, ahol a munkavállalók bérkövetelésekkel álltak elő. A pedagógusok sztrájkja ehhez képest minőségileg más, hiszen itt nem csupán a közalkalmazotti jogviszonyból eredő, a munkáltató által „saját hatáskörben” teljesíthető követelésekért, hanem a köznevelési ágazatot érintő, jogszabály-módosítást is igénylő, átfogó oktatáspolitikai, finanszírozási kérdések megoldásáért léptek fel az érintettek – ami ennek a sztrájkfenyegetésnek politikai színezetet adott.
A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) a kormánytisztviselők jogállását alapul véve szabályozza a közhatalmi szerveknél dolgozókra vonatkozó munkajogot. Az önkormányzatoknál ezeket a rendelkezéseket a köztisztviselőkre vonatkozó eltérésekkel kell alkalmazni, ezen belül a közszolgálati ügykezelőkre nézve további sajátos szabályok megfogalmazására került sor. A jegyzők és – 2014. december 12-től – a polgármesterek munkajogi jogállását is a Kttv. rendezi. A polgármesterek – ideértve a fővárosi főpolgármestert, az alpolgármestert, a megyei közgyűlés elnökét és alelnökét is – jogállására pedig az önkormányzatokról szóló törvény közjogi rendelkezései is kihatással vannak. Cikkünkben áttekintjük a vonatkozó joganyagot és az eltérések indokait.
A honvédségi állomány tagja teljesítményértékelésének célja az előmenetel objektivitásának biztosítása, az egyéni kezdeményezésen és a vezetői elgondoláson alapuló hatékony kiválasztási rendszer működtetése. A NAV az elnöke által meghatározott sajátos teljesítményértékelési rendszert alkalmaz.
A hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény lehetőséget ad a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztása alkotmányos joga korlátozására, az állomány tagjának a tartózkodási helyéről való berendelésére, és rendvédelmi érdekből lehetővé teszi, hogy az állomány tagja a rendvédelmi szerven kívül történő teljesítésére is sor kerüljön.
A közalkalmazottak, kormány- és köztisztviselők foglalkoztatásánál az egyik legfontosabb alapelv, hogy a közhatalom gyakorlását, közfeladatok ellátását végző, költségvetésből működő munkáltatók alkalmazottaikat csak a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.), illetve a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) szabályai alapján létesített és módosítható jogviszonyokban foglalkoztathatják. Közpénzvédelmi megfontolásból e körben a munkaviszonyhoz képest a szerződéskötés szabadsága korlátozottabb, ugyanakkor a foglalkoztatottak számára biztosított a garantált körülmények közötti munkavégzés és előrelépés.
Bár a”főállás”, „mellékállás” fogalmakat a munkajog nem ismeri, annak – elvben – nincs akadálya, hogy a munkavállalók, közalkalmazottak egymással párhuzamosan több, munkaviszony jellegű jogviszonyt is fenntartsanak – általában egzisztenciális okokból. A „további jogviszony” kifejezést mindig az adott jogviszony szempontjából használjuk, így például két párhuzamos közalkalmazotti jogviszony esetén a másik mindig továbbinak fog minősülni. Azaz: mindkét jogviszonyban külön kell vizsgálni, hogy ahhoz viszonyítva a másik fenntartása lehetséges-e. Végső esetben előfordulhat, hogy a közalkalmazottnak választania kell a kettő közül.